A védőoltások története
A védőoltások eredete
Védőoltásokat már több mint 200 éve alkalmaznak. 1796-ban fejlesztették ki az első oltóanyagot a himlő elleni védekezésre, amely betegség a megfertőződött betegek mintegy felénél okozott halált, és így jelentős hatást gyakorolt az emberi civilizációra.
A védőoltás kifejlesztése előtt az emberek a variolációnak nevezett eljárásra támaszkodtak, amikor a fekete himlőből gyógyulófélben lévő betegekből származó (a himlő által okozott hólyagokban lévő anyagban található) kis mennyiségű vírust juttattak be a bőr alá. A varioláció módszerét Ázsiából és Afrikából hozták be Európába; ezeken a területeken már több száz éve alkalmazták, de az eljárás azzal a kockázattal járt, hogy az illető megfertőződött azzal a betegséggel, amellyel szemben meg kívánták védeni. Egy biztonságosabb és hatékonyabb oltóanyag kifejlesztése azt jelentette, hogy az embereket anélkül lehetett megvédeni a himlőtől, hogy fennállt volna a betegség kialakulásának a veszélye.
A fekete himlő elleni oltóanyagban a tehénhimlő – a fekete himlővel rokon, de sokkal kevésbé veszélyes betegség – során kialakult hólyagokból származó anyagot használtak, hogy a betegség kialakulásának kockázata nélkül lehessen védekezni a fekete himlő ellen. A fekete himlő elleni vakcina egy élő, attenuált vakcina volt, amelyben a betegséget okozó kórokozó/vírus gyengébb változatát használták az emberek immunizálására.
A fekete himlőt csak a XX. században, az 1980. évi világméretű oltási kampány eredményeként sikerült felszámolni. A széles körű átoltottság azt jelentette, hogy egy olyan betegség, amely csak a XX. században több százmillió ember halálát okozta, ma már nem jelent veszélyt az emberi egészségre, és sehol nem terjed többé a világon. Embereknél az utolsó megbetegedést 1978-ban észlelték. A fekete himlő az első és egyetlen olyan betegség embereknél, amelyet sikerült felszámolni.
A felfedezések évszázada
A himlő elleni vakcina kifejlesztését követően a tudósok elkezdték vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az oltóanyagot más betegségek elleni védekezésre is felhasználják. A következő száz évben a tudósok különféle módszereket fejlesztettek ki a veszettséggel való érintkezést követő veszettség kialakulásának a fekete himlő elleni vakcinához hasonló módszer alkalmazásával történő megelőzésére. A tudósok sikeresen azonosították a diftériát okozó baktériumtörzset is, ami létfontosságú lépés volt a betegség elleni oltóanyag kifejlesztésében.
A XIX. század végén a tudósok felfedezték, hogy a laboratóriumban hővel vagy vegyi anyagokkal elpusztított baktériumok még mindig képesek immunválaszt kiváltani. Az első inaktivált vakcinákat 1896-ban fejlesztették ki, hogy megvédjék az embereket a tífusz- és a kolerabaktérium okozta fertőzéstől.
Vakcinázás a modern korban
A becslések szerint az 1918-as spanyolnátha-járvány világszerte akár 50 millió ember halálát is okozhatta. A világjárvány ideje alatt rengeteg kutatás zajlott az influenza elleni oltóanyag előállításával kapcsolatban. Mivel azonban a betegséggel kapcsolatos ismeretek hiányosak voltak (sokáig úgy gondolták, hogy azt baktériumok okozzák), csak 1945-ben került sor az első influenza elleni védőoltás használatának engedélyezésére. A vakcinában sikerrel alkalmaztak inaktivált influenzavírusokat, amelyek megtanították a szervezetet arra, hogyan tudják leküzdeni a vírust. Míg a korábbi inaktivált vakcinák a baktériumokat célozták meg, az influenza elleni védőoltás volt az első olyan inaktivált vakcina, amely vírus ellen nyújtott védelmet. Azóta minden évben elkészül az influenza elleni aktualizált oltóanyag, amely segít megvédeni a közösségeket a betegségtől.
Az 1920-as években a tudósok felfedezték, hogy bizonyos anyagoknak az oltóanyagokhoz való hozzáadása biztonságosan tudja megerősíteni a szervezet immunválaszát. Az adjuvánsok felfedezése áttörést jelentett, melynek nyomán 1932-ben a szamárköhögés elleni első vakcinához alumíniumsókat adtak hatásjavítóként. Az alumíniumsókat manapság is használják adjuvánsként néhány korszerű védőoltásban.
Az influenza elleni sikeres védőoltáshoz vezető tudományos előrelépések további eredményeként a tudósok felfedezték a gyermekbénulás, egy olyan betegség elleni védőoltást, amely a becslések szerint több mint 2 millió ember halálát okozta Európában, és további milliók esetében okozott egész életre kiható fogyatékosságot, mielőtt a védőoltással sikerült azt felszámolni Európában. Ezt az inaktivált oltóanyagot nagy számban először 1954-ben alkalmazták az Egyesült Államokban. A gyermekek védelme érdekében a gyermekbénulás elleni védőoltás ma már Európa- és világszerte szerepel a gyermekkori oltási rendben. A tömeges oltási kampányok eredményeként 2002-ben az európai régiót gyermekbénulás-mentesnek nyilvánították.
1963-ban fejlesztették ki a védőoltást a kanyaró ellen, amely a halálozás és az élethosszig tartó fogyatékosság másik fő oka Európában. Azóta, mivel a védőoltást Európa- és világszerte egyaránt felvették a nemzeti oltási rendekbe, a kanyaró eseteinek száma drámai mértékben visszaesett, és a betegség hatásai is jelentősen csökkentek. Továbbra is előfordulnak azonban járványkitörések, ami a vakcinázás fenntartásának fontosságát mutatja.
Szélesebb körű ismeretek
Ahogy a XX. század második felében szélesebb körű ismereteket szereztünk az immunrendszerrel, a különféle betegségekkel és a genetikával kapcsolatban, a tudósok új módszereket fedeztek fel a betegségekkel szembeni védekezésre. Az 1960-as években felfedezték azt a fehérjét, amely lehetővé teszi, hogy a hepatitisz B-vírus betegséget okozzon. Ezt a felfedezést használták fel arra, hogy 1981-ben kifejlesszék a vírus ellen védelmet nyújtó első fehérjealapú oltóanyagot, amely a vírus egy kis darabjának felhasználásával tanítja meg a szervezetet a betegség elleni védekezésre.
1972-ben mutattak be először sikeresen laboratóriumban vírusvektor-vakcinákat, bár még csaknem 50 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy emberi felhasználásra is engedélyezzenek egy vírusvektor-vakcinát az ebola megelőzésére.
Az 1960-as években fedezték fel az mRNS-t (hírvivő ribonukleinsav). Az mRNS a DNS-hez hasonlóan a fehérjék előállításához használt kódrendszer része. A következő néhány évtizedben a tudósok azt vizsgálták, hogy az mRNS hogyan használható fel betegségek megelőzésére. Az mRNS szervezetbe juttatásának hatékony módszerét csak évtizedekkel később fedezték fel. Az 1990-es években tesztelték az influenza elleni mRNS-vakcinákat, 2013-ban pedig a veszettség elleni potenciális oltóanyagokat. A Covid19-világjárvány idején a többletfinanszírozás, a példa nélküli nemzetközi együttműködés és a megújult erőfeszítések nyomán bevezették az első mRNS-vakcinákat.
A jövő megalapozása
Az oltás jelenleg ismert formájában már generációk óta létezik, és jelentősen csökkenti a védőoltással megelőzhető betegségek világszerte az egyénekre, családokra és közösségekre gyakorolt következményeit. Ma már számos fertőző betegség ellen rendelkezünk védőoltással, és a hosszú múltra visszatekintő tudományos kutatás és fejlesztés eredményeként a több mint 200 év alatt levont tanulságok a továbbiakra nézve is megalapozzák a jövőbeli fejlesztéseket.
1796 – A legelső védőoltás
Egy élő, attenuált vakcina, amely tehénhimlő által okozott hólyagokból származó anyagot használ fel arra, hogy megvédje az embereket a veszélyesebb fekete himlővel szemben.
1896 – Az első inaktivált vakcina
Kifejlesztik az első inaktivált vakcinákat, hogy megvédjék az embereket a tífusztól és a kolerától.
1932 – Az első adjuvánsokat tartalmazó vakcina
Elérhetővé válik a szamárköhögés elleni védőoltás. Az adjuvánsok 1920-as években történt felfedezését követően ez volt az első olyan védőoltás, amely alumíniumsókat tartalmazott a szervezet immunválaszának fokozása érdekében.
1946 – Az első influenza elleni vakcina
Az influenza elleni vakcina volt az első olyan inaktivált vakcina, amely egy vírus ellen nyújtott védelmet. Azóta minden évben előállítanak egy aktualizált oltóanyagot az influenzavírus ellen.
1952 – Az első gyermekbénulás elleni védőoltás
A tudósok felfedeznek egy gyermekbénulás elleni oltóanyagot. Ez egy olyan betegség, amely vélhetően több mint 2 millió ember halálát okozta Európában, és több millió embernél okozott egész életen át tartó fogyatékosságot.
1961 – Felfedezik az mRNS-t
Tudósok felfedezik az mRNS-t, megnyitva az utat az új típusú oltóanyagok felé.
1963 – Az első kanyaró elleni védőoltás
Felfedezik az Európában a halálozás és a fogyatékosság egyik vezető okát jelentő kanyaró elleni vakcinát.
1972 – Tudományos áttörés: a vírusvektor-vakcina
A kutatók sikeresen igazolják annak lehetőségét, hogy egy ártalmatlan vírus használatával juttassanak el utasításokat a szervezetbe.
1980 – Eltűnik a fekete himlő
A globális oltási kampány a fekete himlő eltűnéséhez vezet – ez az egyetlen olyan betegség embereknél, amelyet sikerült teljesen felszámolni.
1981 – Az első fehérjealapú vakcina
Kifejlesztik az első olyan vakcinát, amely a vírus egyes részeit használja fel.
2002 – Európát gyermekbénulás-mentesnek nyilvánítják
A gyermekbénulás elleni széles körű oltás véget vet egy olyan betegségnek, amely milliók halálát és további milliók tartós fogyatékosságát okozta.
2006 – HPV elleni oltás
Kifejlesztik az első HPV elleni oltást. Ez a vírus hatféle daganatos megbetegedést, többek között méhnyakrákot és végbélrákot okozhat, és Európa-szerte évente több tízezer daganatos megbetegedéshez köthető férfiak és nők körében egyaránt.
2019 – Az első vírusvektor-vakcina
Több mint 40 évvel azután, hogy a koncepciót először bemutatták, engedélyezik az ebola elleni védekezésre az első olyan vakcinát, amely egy ártalmatlan vírust használ utasításoknak a szervezetbe történő bejuttatására.
2020 – Az első mRNS-vakcina
Közel 60 évvel az mRNS felfedezése után és több évtizedes kutatást követően a Covid19-világjárvány kezelése érdekében elérhetővé válik az első mRNS-vakcina.