Milyen fejlemények várhatók? A vakcinafejlesztés jövője
A vakcinázással kapcsolatos kutatások folyamatosan alakulnak, új technológiákat felhasználva arra, hogy segítsenek csökkenteni számos betegség terhét vagy teljesen megszüntetni őket a közösségeinkben.
Amióta az első oltóanyagot 1796-ban kifejlesztették, a tudósok egyre újabb módszereket keresnek arra, hogy védőoltással lehessen védekezni a fertőző betegségekkel szemben. Míg néhány halálos vagy nagyfokú egészségkárosodást okozó betegség ma már teljes mértékben megelőzhető védőoltással, mások, mint például a malária, még mindig emberek ezreinek halálát okozzák világszerte minden évben. Ezért az új oltóanyagokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés, valamint a meglévő oltóanyagokhoz való hozzáférés biztosítása továbbra is kiemelt népegészségügyi feladat.
Jelenleg hat oltóanyag-technológia – vagy platform – áll rendelkezésünkre, amelyeket a kutatók az oltóanyagok kifejlesztéséhez használnak. A vakcinatechnológia legígéretesebb fejlesztései közé tartoznak az mRNS- és a DNS-vakcinák. Ezek a technológiák a fertőző betegségek elleni védekezésen túlmutató áttörésekhez vezethetnek, például a daganatos megbetegedések bizonyos típusainak megelőzése vagy kezelése terén.
mRNS-vakcinák
A hírvivő RNS- vagy mRNS-technológia fejlesztése és kutatása az 1960-as évek óta folyamatban van.Az mRNS-vakcinákkal végzett első vizsgálatok arra irányultak, hogy hogyan lehetne azokat felhasználni az ebola megelőzésére. A Covid19-világjárvány miatt ezeknek a korai erőfeszítéseknek a fókusza a Covid19 elleni védekezésre helyeződött át. A Covid19 ellen 2020-ban engedélyezték európai felhasználásra az első mRNS-vakcinát.
Az mRNS-technológiát más fertőző betegségek, például az influenza, az RSV és a Zika-láz elleni védekezésre irányuló klinikai vizsgálatok során is tesztelték.
Az mRNS-technológiát az 1970-es évek óta vizsgálják annak érdekében, hogy oltóanyagokat fejlesszenek ki a daganatos megbetegedések bizonyos formái, például a melanóma és a tüdőrák kezelésére, valamint a daganatos megbetegedések új típusú kezeléseihez. Ez a technológia áttöréseket hozott a kutatásban: segít megelőzni az agresszív daganatos megbetegedések műtét utáni kiújulását, és megtanítja a szervezetet arra, hogy megtámadjon néhány daganattípust, még mielőtt azok növekedni kezdhetnének.
DNS-vakcinák
A plazmid-vakcinákként is ismert DNS-vakcinák úgy fejtik ki hatásukat, hogy olyan rövid DNS-szekvenciákat juttatnak a szervezetbe, amelyek egy adott vírusból vagy baktériumból származó antigének előállítására vonatkozó utasításokat tartalmaznak. Amint az oltóanyag bekerül a szervezetbe, a sejtek e DNS-szekvenciákat felhasználva elkezdik termelni ezeket az antigéneket. Ez lehetővé teszi, hogy az immunrendszer megtanulja felismerni és kitettség esetén leküzdeni az adott betegséget.
Ennek a megközelítésnek az egyik lehetséges előnye, hogy az immunrendszer reakciója sokkal erősebb lehet, mint más típusú vakcinák esetében. A DNS-vakcinák továbbá stabilabbak és könnyebben előállíthatók, mint az mRNS-vakcinák, mivel nem kell őket jóval fagypont alatti hőmérsékleten tárolni, ami jelentős mértékben megkönnyítené az ezekhez való hozzáférést.
A DNS-vakcinákban rejlő lehetőségeket először az 1980-as években fedezték fel. A DNS-vakcinákkal kapcsolatos kutatások még folyamatban vannak, és az EU/EGT területén még egyiket sem hagyták jóvá emberi felhasználásra. Világszerte folyamatban vannak klinikai vizsgálatok, amelyek során az ilyen oltóanyagok biztonságosságát és számos fertőző betegség elleni hatásosságát tanulmányozzák. DNS-vakcinákat először 1993-ban használtak állatoknál, és bizonyos DNS-vakcinákat már engedélyeztek állatoknál történő felhasználásra az Egyesült Államokban és az EU/EGT területén. 2021-ben India jóváhagyta az első, emberi felhasználásra szánt DNS-vakcinát a Covid19 elleni védekezéshez. A DNS-vakcinák olyan lehetőségek széles skáláját lehetnek képesek kiaknázni, amelyek jelenleg nem elérhetőek; ilyen például – más betegségek mellett – a HIV elleni védőoltás.
Az összes európai oltóanyaghoz és más gyógyszerhez hasonlóan a DNS-vakcinák esetében is igazolni kell azok biztonságosságát és hatásosságát, mielőtt emberi felhasználásra engedélyeznék őket.
Az oltóanyagok beadásának új formái
Annak ellenére, hogy a vakcinák biztonságosak, hatásosak és gazdaságosak, az ezek beadásához használt tűk félelmet válthatnak ki, különösen a gyermekeknél. A vakcinák alkalmazásának innovatív módjaival kapcsolatban számos kutatás folyik. Az ilyen alternatív lehetőségek közé tartoznak például a következők:
Orális vakcinákat már most is alkalmaznak, és már régóta nagyon ígéretesnek tartják őket, mivel olcsók, könnyen beadhatók és rendkívül hatásosak lehetnek. A gyermekbénulás elleni orális vakcinát az 1960-as években hozták forgalomba, és még ma is használnak ilyeneket.
Ezek azonban nem mentesek a kihívásoktól. Emésztőrendszerünk ellenséges környezetet jelent az ilyen oltóanyagok számára, a gyomorsavak károsíthatják vagy elpusztíthatják a vakcina összetevőit, és az oltóanyagok nem mindig szívódnak fel jól a belekben.
A kutatók jelenleg olyan új módszereket vizsgálnak, amelyek a létfontosságú összetevők mikroszkopikus védőrétegbe történő beburkolása révén segítenek védeni az orális vakcinák összetevőit és javítani azok felszívódását. Ez azt jelentené, hogy a vakcina az emésztőrendszerben tapasztalt zord körülmények ellenére is meg tudja őrizni hatásosságát.
Az orrspray-k előnye, hogy beadásuk nem igényel speciális képzést, ami azt jelenti, hogy az emberek maguk is gyorsan és könnyen be tudnák oltani magukat. Az orr tele van vérerekkel a felszín közelében és a porózus nyálkahártya alatt, így rendkívül hatékony módot biztosít az oltóanyag szervezetbe történő bejuttatására. Mivel az orron át nagyon gyakran jutnak be vírusok és baktériumok a szervezetbe, az orrspray-nek megvan az az előnye is, hogy ott erősíti az immunválaszt, ahol a legnagyobb szükség lehet rá.
Orrspray formájú védőoltások használatát már engedélyezték az EU/EGT területén az influenza ellen gyermekeknél; jelenleg aktív kutatások folynak azok más légzőszervi vírusok, például a Covid19 elleni alkalmazásával kapcsolatban.
A kutatók azt is vizsgálják, hogyan lehetne a bőrön keresztül, nagynyomású levegő vagy ultrahanghullámok segítségével fájdalommentesen bejuttatni a folyékony oltóanyagot a szervezetbe. Mindkét lehetőség ígéretesnek bizonyul, mivel a bőr alatti terület ideális helynek számít ahhoz, hogy számos vakcina kölcsönhatásba tudjon lépni az immunrendszerrel. Nehézségek azonban továbbra is fennállnak, mivel bőrünk nem egyenletes vastagságú. Ezek a beadási módszerek továbbá a hagyományos injekciókkal vagy orrspray-kkel összehasonlítva drágának számítanak.
Ez a technológia több tucat vagy több száz apró tűt foglal magában, amelyek annyira rövidek, hogy fájdalom okozása nélkül szúrják át a bőrt. Ezek a tűk lehetővé teszik, hogy a bőrön alkalmazott oltóanyag azon áthaladva bejusson a szervezetbe. Bár ez nem jelenti a tűk használatának megszűnését, de kiküszöbölné a nagy injekciós tűk látványát és a hagyományos injekciókkal járó fájdalmat. Egyes vizsgálatok azt is igazolták, hogy ez a technológia a hatásosságot is növelheti.
Kimutatták, hogy az elektroporáció a fecskendők lecserélésének egyik lehetséges módját jelenti. Ez a módszer úgy működik, hogy minimális mennyiségű elektromosság alkalmazásával bejuttatják a szervezetbe az oltóanyagot vagy átmenetileg „megnyitják” a sejteket annak befogadására.