Hogyan fejtik ki hatásukat a védőoltások?
A védőoltások megtanítják az immunrendszert arra, hogyan küzdjön le egy adott betegséget, ha érintkezik vele. Ez nagymértékben lecsökkenti a súlyos megbetegedés vagy a mások megfertőzésének kockázatát. A védőoltások egy vagy több betegség ellen nyújthatnak védelmet. Előfordul, hogy több betegség elleni védelem céljából több védőoltást kell beadni egyszerre.
A védőoltások egy vagy több betegség ellen nyújthatnak védelmet. Előfordul, hogy több betegség elleni védelem céljából több védőoltást kell beadni egyszerre.
A legtöbb védőoltás a vírus vagy a baktérium legyengített vagy inaktivált formáját, illetve a vírus vagy a baktérium egy kis részét tartalmazza, amit antigénnek neveznek.
A védőoltás beadásakor az immunrendszer az antigént idegenként azonosítja. Ez antitestek előállítására, illetve a vírusról vagy a baktériumról emlékkép alkotására serkenti az immunsejteket.
Amikor a szervezet később érintkezésbe kerül a tényleges vírussal vagy baktériummal, az immunrendszer emlékezni fog rá, majd megfelelő antitesteket termel ellene, és gyorsan aktiválja a megfelelő immunsejteket a vírus vagy a baktérium elpusztítására. Ez a beoltott személyt megvédi a betegséggel szemben.
Ezzel szemben azok az emberek, akik azáltal válnak immunissá, hogy elkapják a tényleges betegséget, megfertőzhetnek másokat, és a betegség súlyos szövődményei kockázatának teszik ki magukat.
Védelem
A különböző védőoltások különböző szintű védelmet nyújtanak. A védettség időtartama a betegségtől függően változik. Egyes védőoltások csak rövid ideig képesek védelmet nyújtani egy bizonyos betegség ellen, és adott esetben emlékeztető adagokra lehet szükség, míg más védőoltások esetében a védettség egy életre szól.
A védőoltás nem csak az oltottakat védi. Közvetetten az oltatlan embereket is védi a közösségben azáltal, hogy csökkenti a fertőzésnek való kitettség kockázatát. Ez a jelenség a közösségi immunitás (másnéven nyájimmunitás).
Összetevők
Az egy vagy több antigén mellett más összetevők is hozzáadhatók a védőoltáshoz annak érdekében, hogy az stabil és hatékony maradjon. A szabályozó hatóságok gondoskodnak arról, hogy mindezek az összetevők biztonságosak legyenek.
Ezen összetevők közé tartoznak a következők:
- stabilizátorok: a védőoltás összetevőinek stabilan tartásához;
- adjuvánsok: ezek javítják a védőoltásra adott immunválaszt, erősebbé, gyorsabbá és időben tartósabbá téve azt – erre egy példa az alumínium;
- segédanyagok: ezek inaktív összetevők, mint például a víz vagy a nátrium-klorid (só), valamint a tartósítószerek vagy stabilizáló szerek, amelyek segítenek megóvni a tárolás során a védőoltás állagát, aktívan tartva azt.
Egyes védőoltásokban nyomokban fellelhetők a gyártási folyamatban alkalmazott egyéb anyagok is, például az ovalbumin (a tojásban található egyik fehérje) vagy a neomicin (egy antibiotikum). Amennyiben ezek az anyagok érzékeny vagy allergiás személyeknél reakciót okozhatnak, jelenlétüket feltüntetik az egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek szóló tájékoztatásban.
A vakcinák típusai
Az mRNS-vakcinák egy hírvivő ribonukleinsav (mRNS) elnevezésű molekulát tartalmaznak, amely a betegség elleni küzdelemre vonatkozó utasításokat szállít a sejtjeinknek.
A vakcinában található mRNS a sejtekbe jutva egy olyan ártalmatlan fehérje előállítására utasítja őket, amely megfelel a vírus azon részének, amellyel szemben a vakcina védelmet biztosít.
Az mRNS-vakcinák nem képesek betegséget okozni, mivel csupán a vírus egy kis darabjának előállítására vonatkozóan adnak át utasításokat.
Amint sejtjeink elkezdik a fehérje előállítását, immunrendszerünk idegenként azonosítja azt, aktiválja az immunsejteket és antitesteket termel. Ez a folyamat megtanítja az immunrendszerünket, hogy leküzdje az adott fehérjét tartalmazó vírusokat, ezért ha a szervezet a valódi vírussal érintkezik, jobban le tudja küzdeni a fertőzést.
A vírusvektor-vakcinák egy ártalmatlan vírust tartalmaznak, amely a betegséget okozó vírus genetikai kódjának egy kis részét juttatja a sejtjeinkbe. Bár ez a kód nem képes betegséget okozni, stimulálja az immunválaszt, megtanítva a szervezetünket arra, hogyan küzdjön meg egy betegséggel.
A vírusvektor-vakcinák erős immunválaszt képesek kiváltani, ami azt jelenti, hogy magas szintű védelmet nyújtanak a fertőzésekkel vagy súlyos betegségekkel szemben.
Az inaktivált vakcinák olyan vírusokat tartalmaznak, amelyeket laboratóriumban hő vagy vegyi anyagok segítségével inaktiváltak (elöltek).
Az inaktivált vírusok nem képesek szaporodni vagy betegséget okozni, de még mindig képesek immunválaszt kiváltani a szervezetben. Az inaktivált vakcina beadásakor az immunrendszer az inaktív vírusokat idegenként azonosítja. Ez megtanítja a szervezetet, hogy a vírusok leküzdésére antitesteket termeljen.
Az élő attenuált vakcinák vagy a DNS-ük megváltoztatásával legyengített, élő vírusokat vagy baktériumokat, vagy pedig a vakcina céljára kiválasztott, eleve gyenge vírusokat vagy baktériumokat tartalmaznak.
Az élő attenuált vakcinákban található legyengített vírusok és baktériumok nem képesek betegséget kialakítani, de a szervezetben továbbra képesek immunválasz kiváltására. Az élő attenuált vakcina beadásakor az immunrendszer a legyengített baktériumokat vagy vírusokat idegenként azonosítja. Ez megtanítja a szervezetet, hogy a vírusok leküzdésére antitesteket termeljen.
Az élő attenuált vakcinák erős immunválaszt váltanak ki, amely hosszú ideig tarthat. Ez azt jelenti, hogy kisebb adagra lehet szükség, mint más típusú vakcinák esetében.
A leggyakoribb élő attenuált vakcinák a kanyaró, mumpsz és rubeola (MMR) vakcnia és a bárányhimlő vakcina.
A valaha kifejlesztett első oltóanyag élő attenuált oltóanyag volt. Ez egy himlő elleni vakcina volt, amelyet 1798-ban fejlesztettek ki. Az élő attenuált oltóanyag-technológiát ma is alkalmazzák az olyan modern vakcinákban, mint a kanyaró, a bárányhimlő és a sárgaláz vakcinák.
A toxoid vakcinák inaktivált toxinokat tartalmaznak, amelyek már nem mérgezőek.
A toxinok baktériumok által termelt vegyi anyagok, amelyek bizonyos betegségeket, például tetanuszt és diftériát okozhatnak.
A toxoidokat laboratóriumban állítják elő a betegséget okozó toxinok vegyi anyagok vagy hő felhasználásával történő hatástalanításával.
A toxoid vakcinákban lévő inaktivált toxinok nem képesek betegséget kialakítani, de a szervezetben továbbra képesek immunválasz kiváltására. A toxoid vakcina beadásakor az immunrendszer megtámadja a hatástalanított toxinokat és megtanulja neutralizálni őket. Ez megtanítja a szervezetet a toxinok hatástalanítására és a betegségek megelőzésére.
A toxoid vakcinák a baktériumok által termelt toxinok leküzdésére tanítják meg a szervezetet, nem pedig maguknak a baktériumoknak a leküzdésére.
A toxoid vakcinák a reakció fokozása érdekében gyakran tartalmaznak adjuvánst.
Gyakori toxoid vakcinák a tetanusz és a diftéria vakcinák.
Oltóanyagok engedélyezése az Európai Unióban
Tudja meg, hogyan tesztelnek az európai hatóságok, hogy megbizonyosodjanak a vakcinák biztonságosságáról és hatásosságáról, mielőtt engedélyezik használatukat.
A védőoltások előnyei
Hogyan védenek minket a védőoltások és hogyan akadályozzák meg a betegségek terjedését? Ismerje meg, milyen előnyökkel járnak a védőoltások az egyes személyek, valamint a közösség számára.
COVID-19 medicines
European Medicines Agency - Safety of COVID-19 vaccines